- Készült: 2012. november 26. hétfő, 15:10
2012. évi CXLVI. törvény
a munkahelyvédelmi akciótervben foglaltak megvalósítása érdekében szükséges egyes törvények módosításáról
Az Országgyűlés a közteherviselés alapelvéből kiindulva, a munkahelyek védelme és a foglalkoztatás terheinek csökkentése érdekében a következő törvényt alkotja:
I. FEJEZET
MUNKAHELYVÉDELMI CÉLT SZOLGÁLÓ MÓDOSÍTÁSOK
1. A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének
támogatásáról szóló
2011. évi CLV. törvény módosítása
1. §
(1) A szakképzési hozzájárulásról és a képzés
fejlesztésének támogatásáról szóló 2011. évi CLV. törvény (a továbbiakban:
Szakhoz. tv.) 4. §-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:
„(1a) A szakképzési hozzájárulás alapját csökkenti az azon foglalkoztatott
természetes személyeknek (munkavállalóknak) a szociális hozzájárulási adó
alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelő közterhekkel
és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabérének összege, de legfeljebb
a kedvezménnyel érintett munkavállalónként havonta 100 ezer forint, amely
munkavállalók munkaviszonyára tekintettel a tárgyhónapban a szociális
hozzájárulási adó alanya
a) a pályakezdő munkavállalók után az egyes adótörvények és azzal összefüggő
egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Eat.)
462/B. § (2) bekezdése szerint,
b) a tartósan álláskereső személyek után az Eat. 462/C. § (2) bekezdése szerint,
vagy
c) a gyermekgondozási díj folyósítását követően, a gyermekgondozási segély,
valamint a gyermeknevelési támogatás folyósítása alatt vagy azt követően
foglalkoztatott munkavállalók után az Eat. 462/D. § (2) bekezdése szerint a
foglalkoztatás első két évében igénybe vehető szociális hozzájárulási
adókedvezményt érvényesít. Részmunkaidős foglalkoztatott esetén legfeljebb 100
ezer forint arányosan csökkentett része vehető figyelembe. E bekezdés
alkalmazásában részmunkaidős foglalkoztatásnak minősül az a foglalkoztatás,
amelynek munkaszerződésben meghatározott időtartama nem éri el a betöltött
munkakörre érvényes teljes munkaidőt.”
(2) A Szakhoz. tv. 4. § (2) bekezdésében a „szociális hozzájárulási adóalap” szövegrész helyébe a „szakképzési hozzájárulás alapjának” szöveg lép.
2. Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb
törvények módosításáról szóló
2011. évi CLVI. törvény módosítása és eltérő szöveggel történő hatályba
léptetése
2. §
Az Eat. 460/A. §-át követő alcímének helyébe a következő
alcím lép:
„A szakképzettséget nem igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállalók
után érvényesíthető adókedvezmény”
3. §
Az Eat. 461. §-a a következő szöveggel lép hatályba:
„461. § (1) A Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszeréről szóló, 2012.
január 1-jén hatályos KSH közlemény (FEOR-08) 9. főcsoportjába tartozó
foglalkozás szerinti munkakörben (a továbbiakban: szakképzettséget nem igénylő
munkakör), adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyban természetes
személyt foglalkoztató kifizető az őt a munkaviszonyra tekintettel terhelő
adóból adókedvezményt vehet igénybe.
(2) Az adókedvezmény összegét a kifizető havonta, az adott hónapban fennálló
adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyonként külön-külön
kiszámított részkedvezmények összegeként állapítja meg. A részkedvezmény egyenlő
a foglalkoztatott természetes személyt (munkavállalót) az adómegállapítási
időszakra megillető, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a
munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó)
munkabér, de legfeljebb 100 ezer forint 14,5 százalékával.
(3) Ha a kifizető a foglalkoztatottat az adómegállapítási időszak egy részében
nem, vagy nem kizárólag szakképzettséget nem igénylő munkakörben foglalkoztatta,
a munkaviszony alapján ezen adómegállapítási időszakra vonatkozóan
részkedvezményt nem érvényesíthet.
(4) A (2) bekezdésben foglalt részkedvezmény az egész hónap tekintetében
megilleti a kifizetőt.”
4. §
Az Eat. a 462/A. §-t követően a következő alcímekkel és
462/B–462/D. §-sal egészül ki:
„A huszonöt év alatti és az ötvenöt év feletti foglalkoztatott munkavállaló
után érvényesíthető adókedvezmény
462/B. § (1) A huszonöt év alatti vagy ötvenöt év feletti természetes
személyt adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyban foglalkoztató
kifizető az őt a munkaviszonyra tekintettel terhelő adóból adókedvezményt vehet
igénybe.
(2) A legfeljebb 180 nap – biztosítási kötelezettséggel járó – munkaviszonnyal
rendelkező, huszonöt év alatti, pályakezdő munkavállaló esetében a
részkedvezmény egyenlő a foglalkoztatott természetes személyt (munkavállalót) az
adómegállapítási időszakra megillető, az adó alapjának megállapításánál
figyelembe vett, a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem
csökkentett (bruttó) munkabér, de legfeljebb 100 ezer forint 27 százalékával a
foglalkoztatás első két évében.
(3) A (2) bekezdésben foglalt feltétellel nem rendelkező huszonöt év alatti,
valamint az ötvenöt év feletti munkavállaló esetén a részkedvezmény egyenlő a
foglalkoztatott természetes személyt (munkavállalót) az adómegállapítási
időszakra megillető, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a
munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó)
munkabér, de legfeljebb 100 ezer forint 14,5 százalékával.
(4) Az adókedvezmény összegét a kifizető havonta az adott hónapban fennálló
adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyonként külön-külön
kiszámított részkedvezmények összegeként állapítja meg.
(5) Azon hónapra vonatkozóan, amelyben a munkavállaló a 25. vagy 55. évét
betölti, vagy amelyben a (2) bekezdés szerinti 2 éves időtartam véget ér, a
részkedvezmény az egész hónap tekintetében megilleti a kifizetőt.
(6) A (2) bekezdésben meghatározott kedvezmény érvényesítéséhez szükséges, hogy
a munkavállaló az állami adóhatóság által kiállított, 15 napnál nem régebbi
igazolással (egy alkalommal) a munkáltató részére igazolja, hogy legfeljebb 180
nap biztosítási kötelezettséggel járó munkaviszonnyal rendelkezik.
(7) A (2) bekezdésben meghatározott kedvezmény az ott meghatározott feltételek
fennállása esetén a 2012. december 31-én már fennálló munkaviszony esetén is
alkalmazható, azzal, hogy a kedvezményezett foglalkoztatás kezdő időpontjának
2013. január 1-jét kell tekinteni.
A tartósan álláskereső személyek után érvényesíthető adókedvezmény
462/C. § (1) A tartósan álláskereső természetes személyt adófizetési
kötelezettséget eredményező munkaviszonyban foglalkoztató kifizető az őt a
munkaviszonyra tekintettel terhelő adóból adókedvezményt vehet igénybe.
(2) Az adókedvezmény összegét a kifizető havonta az adott hónapban fennálló
adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyonként külön-külön
kiszámított részkedvezmények összegeként állapítja meg. A részkedvezmény egyenlő
a foglalkoztatott természetes személyt (munkavállalót) az adómegállapítási
időszakra megillető, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a
munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó)
munkabér, de legfeljebb 100 ezer forint 27 százalékával a foglalkoztatás első
két évében, 14,5 százalékával a foglalkoztatás harmadik évében.
(3) E § alkalmazásában tartósan álláskereső az, akit az állami foglalkoztatási
szerv a kedvezményezett foglalkoztatást megelőző 9 hónapon belül legalább 6
hónapig álláskeresőként nyilvántartott. A 9 hónap, valamint a 6 hónap számítása
során a közfoglalkoztatásban történő részvétel időtartamát figyelmen kívül kell
hagyni.
(4) A kedvezményt a munkáltató a feltételek fennállását igazoló, az állami
foglalkoztatási szerv által, az álláskereső személy kérelmére kiállított
igazolás birtokában érvényesítheti.
(5) A (2) bekezdésben foglalt részkedvezmény azon egész hónap tekintetében is
megilleti a kifizetőt, amelyben a kedvezményezett foglalkoztatás első két éve,
illetve harmadik éve véget ér.
A gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély, valamint a gyermeknevelési
támogatás folyósítását követően foglalkoztatott munkavállalók után
érvényesíthető adókedvezmény
462/D. § (1) A gyermekgondozási díj folyósítását követően, a
gyermekgondozási segély, valamint a gyermeknevelési támogatás (e §
alkalmazásában együtt: anyasági ellátások) folyósítása alatt vagy azt követően
az adókötelezettséget eredményező munkaviszonyban foglalkoztatott személyt
foglalkoztató kifizető az őt a munkaviszonyra tekintettel terhelő adóból
adókedvezményt vehet igénybe.
(2) Az adókedvezmény összegét a kifizető havonta az adott hónapban fennálló
adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyonként külön-külön
kiszámított részkedvezmények összegeként állapítja meg. A részkedvezmény egyenlő
a foglalkoztatott természetes személyt (munkavállalót) az adómegállapítási
időszakra megillető, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a
munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó)
munkabér, de legfeljebb 100 ezer forint 27 százalékával a foglalkoztatás első
két évében, 14,5 százalékával a foglalkoztatás harmadik évében.
(3) A kedvezményt a kifizető az anyasági ellátások folyósításának megszűnését
követő hónaptól számított 45. hónap végéig, de legfeljebb 3 évig érvényesítheti.
A folyósítás megszűnésének hónapja az a hónap, amelyre utoljára az anyasági
ellátások valamelyike a foglalkoztatott személyt megillette. Ha a munkavállalót
az anyasági ellátások közül több is megillette, a határidőt a később folyósított
anyasági ellátás folyósításának megszűnésétől kell számítani.
(4) A kedvezményt a munkáltató a feltételek fennállását igazoló, az anyasági
ellátást folyósító egészségbiztosítási szerv, társadalombiztosítási
kifizetőhely, kincstár, vagy családtámogatási kifizetőhely által, az ellátásban
részesülő kérelmére kiállított igazolás birtokában érvényesítheti.
(5) A (2) bekezdésben foglalt részkedvezmény azon egész hónap tekintetében is
megilleti a kifizetőt, amelyben a kedvezményezett foglalkoztatás első két éve,
illetve harmadik éve véget ér.”
5. §
(1) Az Eat. 463. §-a a következő (2a) bekezdéssel
egészül ki:
„(2a) A (2) bekezdéstől eltérően a törvényben meghatározott START PLUSZ, START
EXTRA vagy START BÓNUSZ adókedvezménnyel nem vonható össze
a) a szakképzettséget nem igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállalók
után,
b) a huszonöt év alatti és az ötvenöt év feletti foglalkoztatott munkavállaló
után,
c) a tartósan álláskereső személyek után, és
d) a gyermekgondozási díj folyósítását követően, a gyermekgondozási segély,
valamint a gyermeknevelési támogatás folyósítása alatt vagy azt követően
foglalkoztatott munkavállalók után
érvényesíthető adókedvezmény.”
(2) Az Eat. 463. §-a a következő (5) bekezdéssel
egészül ki:
„(5) A 461. §-ban és 462/B–462/D. §-ban meghatározott kedvezmény részmunkaidős
foglalkoztatás esetén legfeljebb 100 ezer forintnak a részmunkaidő és a teljes
munkaidő arányában csökkentett része után illeti meg a munkáltatót.
E bekezdés alkalmazásában részmunkaidős foglalkoztatásnak minősül az a
foglalkoztatás, amelynek munkaszerződésben meghatározott időtartama nem éri el a
betöltött munkakörre érvényes teljes munkaidőt.”
II. FEJEZET
A VÁLLALKOZÁSI KÖRNYEZET JAVÍTÁSÁRA IRÁNYULÓ MÓDOSÍTÁSOK
3. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosítása
6. §
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a
továbbiakban: Art.) 22. § (1) bekezdése a következő i) ponttal egészül ki:
(Az általános forgalmi adó alanya az adóköteles tevékenysége megkezdésének
bejelentésével egyidejűleg nyilatkozik arról,
hogy)
„i) pénzforgalmi elszámolást választ.”
7. §
Az Art. 22. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(2) Az (1) bekezdés szerinti nyilatkozat megváltoztatását – az e)–g) pontok
kivételével – a változtatást megelőző adóév utolsó napjáig kell bejelenteni. Ha
az adózó az alanyi adómentességre, illetve a pénzforgalmi elszámolás
választására jogosító értékhatárt az adóév közben lépte túl, a bejelentést a 23.
§ (3) bekezdés szerint kell megtenni. Az adózó az (1) bekezdés e) pontja
szerinti nyilatkozattétel és annak változásának bejelentése alól mentesül, ha
kizárólag az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott adómentes
termékimportot megalapozó közösségi adómentes termékértékesítést, mint közösségi
kereskedelmi kapcsolatot közvetett vámjogi képviselő igénybevételével létesít.”
8. §
Az Art. 31/B. §-a a következő (8)–(9) bekezdésekkel egészül
ki:
„(8) A pénzforgalmi elszámolást választó általános forgalmi adó alany által
kibocsátott számla esetében az (1) és (2) bekezdés szerinti nyilatkozatot csak
egyszer, arról az adómegállapítási időszakról teljesítendő általános forgalmi
adó bevallásban kell megtenni, amelyben ezen számla alapján az adózó első
alkalommal adólevonási jogot érvényesít, adómegállapításra kötelezett.
(9) A pénzforgalmi elszámolást választó általános forgalmi adó alany termék
beszerzése, szolgáltatás igénybevétele esetén az (1) bekezdés szerinti
nyilatkozatot ugyanazon számláról csak egyszer, arról az adómegállapítási
időszakról teljesítendő általános forgalmi adó bevallásban teljesíti, amelyben
ezen számla alapján első alkalommal adólevonási jogot érvényesít.”
9. §
Az Art. 54. § (5) bekezdés a) pontja helyébe a következő
rendelkezés lép:
(Az állami adóhatóság az adózót terhelő adókötelezettség jogszerű
teljesítéséhez, a költségvetési támogatás jogszerű igénybevételéhez honlapján
közzéteszi)
„a) az általános forgalmiadó-alanynak minősülő, illetve az egyszerűsített
vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá tartozó adózó, valamint e törvények
hatálya alá nem tartozó, de adószámmal rendelkező jogi személy, egyéb szervezet
adózók
aa) nevét (elnevezését), adószámát, székhelyét, telephelyét;
ab) közül a csoportos általános forgalmi adóalanyiságot választók esetén a
csoport azonosító számot valamint a csoportképviselő és az egyéb csoporttagok
nevét (elnevezését), adószámát, székhelyét, telephelyét, illetve a csoportos
általános forgalmiadóalanyiságot engedélyező határozat jogerőre emelkedése
napját;
ac) közül a pénzforgalmi elszámolást választók esetén e választás tényét, a
pénzforgalmi elszámolás időszakának kezdő és befejező időpontját;
ad) azt a tényt, hogy az általános forgalmiadó-alanynak minősülő adózó (ideértve
a csoportos általános forgalmi adóalanyt is) az általános forgalmi adóról szóló
törvény 88. § (1) bekezdés alapján az adómentes ingatlan értékesítés vagy
bérbeadás tekintetében az adókötelessé tételt választotta, valamint az
adókötelessé tétel időpontját;”
10. §
Az Art. a következő 194. §-sal egészül ki:
„194. § (1) A munkahelyvédelmi akciótervben foglaltak megvalósítása érdekében
szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CXLVI. törvénnyel
megállapított 22. § (1) bekezdés i) pontja szerinti választást csak 2013. január
1-jén, vagy ezt követően kezdődő általános forgalmi adó megállapítási időszakra
vonatkozóan lehet bejelenteni.
(2) A munkahelyvédelmi akciótervben foglaltak megvalósítása érdekében szükséges
egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CXLVI. törvénnyel megállapított 3.
számú melléklet J) pontja 2. alpontjának hatályba lépését megelőző három évben,
az adókedvezményre jogosító igazolást kiállító szerv által kiállított
adókedvezményre jogosító igazolásban szereplő adatokat az adókedvezményre
jogosító igazolást kiállító szerv 2013. március 31-ig elektronikus úton
hivatalból megküldi az állami adóhatóság részére.”
11. §
Az Art. 3. számú melléklete e törvény melléklete szerint módosul.
4. Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény módosítása
12. §
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény
(a továbbiakban: Áfa tv.) 119. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(1) Az adólevonási jog akkor keletkezik – ha e törvény másként nem rendelkezik
–, amikor az előzetesen felszámított adónak [120. §] megfelelő fizetendő adót
meg kell állapítani, ideértve azt az esetet is, amikor a fizetendő adó
megállapítása a 196/B. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltak szerint történik.”
13. §
Az Áfa tv. 169. §-a a következő p) ponttal egészül ki:
(A számla kötelező adattartalma a következő:)
„p) pénzforgalmi elszámolás esetén jogszabályi hivatkozás vagy bármely más
egyértelmű utalás arra, hogy a XIII/A. Fejezetben meghatározott különös
szabályokat alkalmazták.”
14. §
Az Áfa tv. 188. § (2) bekezdése helyébe a következő
rendelkezés lép:
„(2) Az alanyi adómentesség választására jogosító felső értékhatár: 6 000 000
forintnak megfelelő pénzösszeg.”
15. §
Az Áfa tv. Második része a XIII. Fejezetet követően a
következő XIII/A. Fejezettel egészül ki:
„XIII/A. FEJEZET
PÉNZFORGALMI ELSZÁMOLÁS
196/A. § Pénzforgalmi elszámolás esetében e törvény rendelkezéseit az e
fejezetben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
196/B. § (1) Az az adóalany, aki (amely)
a) a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi
XXXIV. törvény (a továbbiakban: Kkv.) rendelkezései szerint a tárgy naptári év
első napján kisvállalkozás, vagy annak minősülne, ha a Kkv. hatálya alá
tartozna, és
b) gazdasági céllal belföldön telepedett le, gazdasági célú letelepedés
hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön,
továbbá
c) nem áll csőd- vagy felszámolási eljárás hatálya alatt, jogosult az e
fejezetben meghatározottak szerint pénzforgalmi elszámolást választani, kivéve,
ha alanyi adómentességben részesül.
(2) Abban az esetben, ha az adóalany él az (1) bekezdésben említett választási
jogával,
a) az általa belföldön, a pénzforgalmi elszámolás időszakában teljesített összes
termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után – ide nem értve a termék 10. § a)
pontja és 89. §-a szerinti értékesítését, valamint azon termékértékesítéseket,
szolgáltatásnyújtásokat, amelyekre az adóalany a törvény Második részében
meghatározott más különös rendelkezéseket alkalmazza – az általa fizetendő adót
az adót is tartalmazó ellenérték jóváírásakor, kézhezvételekor állapítja meg;
b) termék beszerzéséhez – ide nem értve a termék 10. § a) pontja szerinti
értékesítésnek megfelelő beszerzést –, szolgáltatás igénybevételéhez
kapcsolódóan rá áthárított adó levonásának jogát a pénzforgalmi elszámolás
időszakában legkorábban abban az adómegállapítási időszakban gyakorolja,
amelyben az adót is tartalmazó ellenértéket a részére terméket értékesítő,
szolgáltatást nyújtó számára megfizeti;
c) számla érvénytelenítése vagy módosítása esetén az alábbiak szerint kell
eljárni:
ca) olyan számla érvénytelenítése, vagy ellenérték visszatérítéssel járó
módosítása esetén, amelyen a 169. § p) pontja szerint a pénzforgalmi
elszámolásra utalás szerepelt, az áthárított adó csökkenését a terméket
értékesítő, szolgáltatást nyújtó adóalany fizetendő adót csökkentő tételként, a
terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő adóalany fizetendő adót növelő
tételként abban az adómegállapítási időszakban veszi figyelembe, amelyben a
kötelezett a jogosultnak az ellenértéket visszatéríti,
cb) ellenérték fizetési kötelezettséget keletkeztető számlamódosítás esetén, –
feltéve, hogy a 169. § p) pontja szerinti pénzforgalmi elszámolásra utalás
szerepelt azon a számlán, amelynek adattartalmát az okirat módosítja – a
terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó adóalany a módosításból eredően
keletkező fizetendő adót az a) pont szerint állapítja meg, a terméket beszerző,
szolgáltatást igénybevevő adóalany adólevonási joga is ekkor keletkezik,
cc) a pénzforgalmi elszámolást választó adóalany, az általa befogadott számlának
a pénzforgalmi elszámolás időszakában történő érvénytelenítése vagy módosítása
esetén a ca) és cb) alpontokban foglaltakat mint a termék beszerzője,
szolgáltatás igénybevevője értelemszerűen alkalmazza.
(3) A (2) bekezdés alkalmazásában
a) ha az ellenérték jóváírása, kézhezvétele, megfizetése részletekben történik,
aa) a fizetendő adót a részlet jóváírásakor, kézhezvételekor, legalább a
megfizetett részlet erejéig kell megállapítani,
ab) a levonási jog a megfizetett részlet erejéig gyakorolható;
b) az ellenérték jóváírásának, kézhezvételének, megfizetésének kell tekinteni
azt is, ha az abból származó követelése vagy kötelezettsége engedményezés,
elengedés, tartozásátvállalás miatt vagy más módon szűnik meg.
(4) A (2) bekezdés a) pontja nem alkalmazható arra a termékértékesítésre,
szolgáltatásnyújtásra, amely teljesítését tanúsító számlán az adóalany a 169. §
p) pontja szerinti hivatkozást, utalást nem tüntette fel.
(5) A pénzforgalmi elszámolást választó adóalanynak, ha a teljesítés és a
fizetendő adó – (2) bekezdés a) pontja szerinti
– megállapítása között
a) az e törvényben szabályozott jogállásában olyan változás történik, amelynek
eredményeként tőle adófizetés nem lenne követelhető,
b) felszámolási, végelszámolási vagy kényszertörlési eljárás alá kerül,
c) tevékenységét szünetelteti, vagy
d) b) pont szerinti eljárás nélkül jogutód nélkül megszűnik, a fizetendő adót –
a (2) bekezdés a) pontjától eltérően – az a) pontban említett esetben a
jogállás-változást megelőző napon, a b) pontban említett esetben a tevékenységet
lezáró adóbevallásban, a c) és d) pontokban említett esetben az Art. szerinti
soron kívül benyújtandó adóbevallásban kell megállapítani.
(6) Ha a pénzforgalmi elszámolást választó adóalany
a) e törvényben szabályozott jogállásában olyan változás történik, amelynek
eredményeként előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult,
b) felszámolási, végelszámolási vagy kényszertörlési eljárás alá kerül,
c) tevékenységét szünetelteti, vagy
d) b) pont szerinti eljárás nélkül jogutód nélkül megszűnik, a termék
beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan rá áthárított adó
levonásának jogát – a (2) bekezdés b) pontjától eltérően – az a) pontban
említett esetben a jogállás-változást megelőző napon, a b) pontban említett
esetben a tevékenységet lezáró adóbevallásban, a c) és d) pontokban említett
esetben az Art. szerinti soron kívül benyújtandó adóbevallásban gyakorolhatja.
196/C. § (1) A pénzforgalmi elszámolás abban az esetben választható, ha az
adóalany összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása fejében megtérített
vagy megtérítendő ellenérték adó nélkül számított és éves szinten göngyölített
összege
a) sem a tárgy naptári évet megelőző naptári évben ténylegesen,
b) sem a tárgy naptári évben ésszerűen várhatóan, illetve ténylegesen nem
haladja meg a 125 000 000 forintnak megfelelő pénzösszeget.
(2) A pénzforgalmi elszámolás választására jogosító felső értékhatárba nem
számítandó be:
a) az adóalany vállalkozásában
aa) tárgyi eszközként használt termék értékesítése,
ab) immateriális jószágként használt, egyéb módon hasznosított vagyoni értékű
jog végleges átengedése,
b) a termék 89. § szerinti értékesítése,
c) a 85. § (1) bekezdése szerinti adómentes termékértékesítés,
szolgáltatásnyújtás,
d) a 86. § (1) bekezdés a)–g) pontjai szerinti adómentes, kiegészítő jellegű
szolgáltatásnyújtás fejében megtérített vagy megtérítendő ellenérték.
196/D. § Az adóalany belföldi nyilvántartásba vételével egyidejűleg is
választhatja a tárgy naptári évre a pénzforgalmi elszámolást. Ilyen esetben
elegendő a 196/C. § (1) bekezdés b) pontjában említett feltételt időarányosan
teljesíteni.
196/E. § Az adóalany a pénzforgalmi elszámolást a tárgy naptári év végéig
terjedő időszakra választja.
196/F. § (1) A pénzforgalmi elszámolás megszűnik
a) a naptári év utolsó napjával, ha az adóalany a pénzforgalmi elszámolást a
tárgy naptári évet követő naptári évre nem kívánja alkalmazni;
b) a pénzforgalmi elszámolás választására jogosító értékhatár meghaladásának
napját követő nappal, ha a tárgy naptári évben a tényadatok alapján a 196/C. §
(1) bekezdés b) pontjában említett feltétel nem teljesül;
c) a naptári év utolsó napjával, ha az adóalany a tárgy naptári évet követő
naptári év első napján nem minősül a 196/B. § (1) bekezdés a) pontja értelmében
kisvállalkozásnak;
d) az eljárás jogerős elrendelését megelőző nappal, ha az adóalany csőd-,
felszámolási, végelszámolási vagy kényszertörlési eljárás hatálya alá kerül;
e) az adóalany tevékenységének szüneteltetését megelőző nappal.
(2) Ha a pénzforgalmi elszámolás az (1) bekezdés b) pontja szerint szűnik meg,
az adóalany a pénzforgalmi elszámolást nem alkalmazhatja az olyan
termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása esetében sem, amelynek ellenértékével
meghaladja a pénzforgalmi elszámolás választására jogosító felső értékhatárt.
(3) Abban az esetben, ha a pénzforgalmi elszámolás az (1) bekezdés b) pontja
szerint szűnik meg, az adóalany a pénzforgalmi elszámolás választásának jogával
a megszűnés évét követő második naptári év végéig nem élhet.
(4) Az adóalany a 196/B. § (5) bekezdésére is figyelemmel a 196/B. § (2)
bekezdés a) pontját a pénzforgalmi elszámolás megszűnését követően is
alkalmazza.
196/G. § (1) Az adóalany a pénzforgalmi elszámolás választásáról, illetőleg
annak megszűnéséről az állami adóhatóságnak nyilatkozik.
(2) Az (1) bekezdésben említett nyilatkozattételre az Art. változásbejelentésre
vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.”
16. §
Az Áfa tv. a következő 279. §-sal egészül ki:
„279. § (1) Az adóalany – az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén – az
alanyi adómentességet 2013. naptári évre
abban az esetben választhatja, ha az adóalany 2. § a) pontja szerinti összes
termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása
fejében megtérített vagy megtérítendő ellenértéknek – forintban kifejezett és
éves szinten göngyölített – összege
a) sem a 2012. naptári évben ténylegesen,
b) sem a 2013. naptári évben ésszerűen várhatóan, illetve ténylegesen
nem haladja meg a 6 000 000 forintnak megfelelő pénzösszeget.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt feltételek fennállása esetén az adóalany az
alanyi adómentességet 2013. naptári évre
abban az esetben is választhatja, ha a 191. § (3) bekezdésében rögzített
időtartam még nem telt el.”
17. §
Az Áfa tv. a következő 280. §-sal egészül ki:
„280. § Az adóalany – az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén – a XIII/A.
Fejezet szerinti pénzforgalmi elszámolást első alkalommal 2013. január 1.
napjától kezdődő adómegállapítási időszakra alkalmazhatja.”
5. A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény módosítása
18. §
A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a
továbbiakban: Gt.) 51. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Mentesül a gazdasági társaság az (1) bekezdés szerinti kötelezettség alól,
ha a második év számviteli törvény szerinti beszámolójának elfogadásától
számított három hónapon belül, három hónapnál nem régebbi mérlegfordulónapra
összeállított közbenső mérleggel igazolni tudja, hogy az (1) bekezdés szerinti
intézkedésekre okot adó körülmény már nem áll fenn.”
19. §
A Gt. 143. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(3) A (2) bekezdésben megjelölt esetekben – amennyiben a taggyűlés időpontját
legfeljebb egy hónappal megelőző mérlegfordulónapra összeállított közbenső
mérleg szerint azok fennállnak – a tagoknak határozniuk kell különösen a
pótbefizetés előírásáról vagy – ha ennek lehetőségét a társasági szerződés nem
tartalmazza – a törzstőke más módon való biztosításáról, illetve a törzstőke
leszállításáról, mindezek hiányában a társaságnak más társasággá történő
átalakulásáról, illetve jogutód nélküli megszüntetéséről. A határozatokat
legkésőbb három hónapon belül végre kell hajtani.”
20. §
A Gt. 245. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(2) Az (1) bekezdésben megjelölt esetekben – amennyiben a közgyűlés időpontját
legfeljebb egy hónappal megelőző mérlegfordulónapra összeállított közbenső
mérleg szerint azok fennállnak – a részvényeseknek határozniuk kell az alaptőke
biztosításáról, illetve annak módjáról, így különösen a részvényesek által
történő befizetés előírásáról, illetve az alaptőke leszállításáról, továbbá a
társaságnak más társasággá történő átalakulásáról, ezek hiányában pedig a
társaság megszüntetéséről.”
21. §
A Gt. Hatályba léptető és átmeneti rendelkezések alcíme a
következő 336/F. §-sal egészül ki:
„336/F. § Az 51. § (1) bekezdése, a 143. § (2) bekezdés a) pontja, valamint 245.
§ (1) bekezdés a) és b) pontja alkalmazásában a saját tőke hiányának
megállapítása során a 2011-ben, valamint a 2012-ben induló üzleti évről
készített számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szerinti beszámolóban
kimutatott, a külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek számviteli
törvény 60. § (3) bekezdés a) pontja szerint elszámolt összevont
árfolyamvesztesége 2014. május 31-éig figyelmen kívül hagyható.”
6. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény módosítása
22. §
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban:
Szt.) 33. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az aktív időbeli elhatárolások között halasztott ráfordításként
elszámolható a devizaszámlán meglévő devizakészlettel nem fedezett, külföldi
pénzértékre szóló – beruházáshoz (a beruházással megvalósuló tárgyi eszközhöz),
vagyoni értékű joghoz, továbbá a forgóeszközhöz kapcsolódó – hiteltartozások,
devizakötvény-kibocsátásból származó – beruházáshoz (a beruházással megvalósuló
tárgyi eszközhöz), vagyoni értékű joghoz kapcsolódó – tartozások esetén a
tárgyévben, a mérlegfordulónapi értékelésből adódóan – a 60. § (2) bekezdésében
foglaltakból következően – keletkezett és a pénzügyi műveletek egyéb
ráfordításai között elszámolt – árfolyamnyereséggel nem ellentételezett –
árfolyamveszteség teljes összege a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításainak a
csökkentésével (nem realizált árfolyamveszteség). A hiteltartozások,
devizakötvény-kibocsátásból származó tartozások törlesztésekor – az előző
időszakokban elhatárolt halmozott összegből – a törlesztőrészletre jutó –
halasztott ráfordításként kimutatott – nem realizált veszteséget meg kell
szüntetni, a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításainak a növelésével (realizált
árfolyamveszteség).
(3) A (2) bekezdés szerint halasztott ráfordításként kimutatott
árfolyamveszteséget – a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításakénti elszámolással
– meg kell szüntetni, ha a külföldi pénzértékre szóló hiteltartozást, a
devizakötvény-kibocsátásból származó tartozást teljes összegében visszafizették,
illetve – tárgyi eszköz, vagyoni értékű jog finanszírozása esetén – ha a
devizahitellel, a devizakötvény-kibocsátással finanszírozott tárgyi eszközt,
vagyoni értékű jogot értékesítették, vagy más jogcímen az állományból
kivezették. Nem minősül a tartozás visszafizetésének, ha a még fennálló tartozás
pénznemét (devizanemét) szerződésmódosítás keretében megváltoztatják.”
23. §
Az Szt. 41. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés
lép:
„(4) Ha a vállalkozó a devizaszámlán meglévő devizakészlettel nem fedezett,
külföldi pénzértékre szóló – beruházáshoz (beruházással megvalósuló tárgyi
eszközhöz), vagyoni értékű joghoz, továbbá a forgóeszközhöz kapcsolódó –
hiteltartozások, továbbá devizakötvény kibocsátásából származó – beruházáshoz
(beruházással megvalósuló tárgyi eszközhöz), vagyoni értékű joghoz kapcsolódó –
tartozások nem realizált árfolyamveszteségét a 33. § (2) bekezdése szerint
halasztott ráfordításként mutatta ki, az üzleti év végén az így elhatárolt
halmozott összegnek a beruházás, vagyoni értékű jog aktiválásától, egyéb esetben
a hitel folyósításától eltelt időtartam és a hitel figyelembe vehető futamideje
arányában számított hányadának megfelelő összegű céltartalékot kell kimutatnia.
Amennyiben az előző üzleti év végéig ilyen címen képzett céltartalék ennél
kevesebb, illetve több, a különbözettel a tárgyévben kell a céltartalékot
növelni az egyéb ráfordításokkal szemben, illetve csökkenteni az egyéb
bevételekkel szemben. A számításnál figyelembe vett futamidő nem lehet hosszabb,
mint a hitel futamideje, illetve – tárgyi eszköz, vagyoni értékű jog
finanszírozása esetén – mint a hitellel finanszírozott tárgyi eszköz, vagyoni
értékű jog várható – amortizációnál figyelembe vett – élettartama, ha a hitel
futamideje hosszabb.”
24. §
Az Szt. 177. §-a a következő (26) és (27) bekezdésekkel
egészül ki:
„(26) E törvénynek a munkahelyvédelmi akciótervben foglaltak megvalósítása
érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CXLVI.
törvénnyel megállapított 33. § (2) és (3) bekezdését, valamint 41. § (4)
bekezdését először a 2013. évben induló üzleti évről készített beszámolóra kell
alkalmazni.
(27) E törvénynek a munkahelyvédelmi akciótervben foglaltak megvalósítása
érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CXLVI.
törvénnyel megállapított 33. § (2) és (3) bekezdését, valamint 41. § (4)
bekezdését a 2012. évben induló üzleti évről készített beszámolóra is lehet
alkalmazni.”
25. §
Hatályát veszti az Szt. 14. § (9) és (10) bekezdése.
7. Záró rendelkezések
26. §
(1) E törvény – a (2)–(3) bekezdésben meghatározott kivételekkel – a kihirdetését követő napon lép hatályba.
(2) A 3. § és a 25. § 2012. december 1-jén lép hatályba.
(3) Az 1–2. §, a 4–5. §, a 8–9. §, a 11. §, a 14. §, a 22–24. § és a melléklet 2013. január 1-jén lép hatályba.
27. §
E törvény 15. §-a a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv 66. cikkének és a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a számlázás szabályai tekintetében történő módosításáról szóló 2010/45/EK tanácsi irányelv (2010. július 13.) által a 2006/112/EK tanácsi irányelvbe beiktatott 167a. cikknek való megfelelést szolgálja.
Áder János s. k.,
Lezsák Sándor s. k.,
köztársasági elnök
az Országgyűlés alelnöke
Melléklet a 2012. évi CXLVI. törvényhez
Az Art. 3. számú mellékletének J) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„J) Adókedvezményre jogosító igazolásokról adatszolgáltatás
1. Az adókedvezményre jogosító igazolást kiállító szerv, ha olyan igazolást
(bizonylatot) állít ki, amelynek alapján a magánszemély adókedvezmény
(adómentesség) igénybevételére jogosult, a kedvezmény igénybevételére jogosító
igazolás tartalmának közlésével adatot szolgáltat az adózónak kiadott
igazolásról. Az adatszolgáltatást az adóévet követő év január 31-ig elektronikus
úton az adókedvezményre jogosító igazolást kiállító szerv illetékes állami
adóhatóságához kell teljesíteni.
2. A tartósan álláskereső személyek után, illetve a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély, valamint a gyermeknevelési támogatás folyósítását követően foglalkoztatott munkavállalók után érvényesíthető szociális hozzájárulási adókedvezmény ellenőrzése céljából az adókedvezményre jogosító igazolást kiállító szerv a tárgyhónapban kiállított igazolásban szereplő adatokat a tárgyhónapot követő hónap ötödik napjáig elektronikus úton hivatalból megküldi az állami adóhatóság részére.”