A munka ebben a pandémiás, helyzetben jelenthet megélhetést, kapaszkodót a normalitásba vagy kényszert is. Bízunk benne, hogy sokaknak és egyre több embernek kiteljesedést! Az a szerencsés ember, aki a munkáját hivatásnak tekinti az a foglalkozás öröméért végzi el a teendőit, tehát játszik. Ahhoz, hogy ez így legyen védenünk kell a munka és a magánélet viszonyát.

A munka az emberiség történelmének vívmánya, amely arra szolgál, hogy általa ellássuk magunkat és a társadalmat, előre vigyen és fantasztikus teljesítményekre sarkaljon. A történelemben azonban ezt a nagyszerű tevékenységet gyakran túlzásba vitték vagy saját elhatározásból vagy mások nyomására. Utóbbira mindig lesznek kísérletek hiszen a Te vagy az én munkám mindig termel valamit, ami valakié lesz.De mit is jelent manapság a munka amelyet ünneplünk?

A modern ipar kialakulásával megjelentek az első gépek és gyárak melyek huszonnégy órában képesek voltak szakadatlan dolgozni. Az ember azonban nem gép, és ebben sosem veheti fel a versenyt a masinákkal. Ahhoz, hogy hatékony munkát tudjon végezni pihenésre és kikapcsolódásra is szüksége van, hogy utána újult erővel vesse bele magát a feladataiba. Nincs olyan szenvedélyes dolgozó, aki hosszútávon túlhajszolva a munkáját felelősségteljesen és jó kedvvel el tudja látni.

Így gondolta ezt Robert Owen is a brit gyáros, aki 1817-ben először emelte fel a szavát azért, hogy a munkavállalói a 10-14 óra helyett 8 órát dolgozzanak egy nap. Bár sokan a keleti érához társítják a munka ünnepét az igazság az, hogy Britanniából indult el az a lavina sok tüntetéssel, ami a munkavállalók jogaiért folyt.

Ez után Amerikától Európáig tüntető munkások álltak sorba a megbecsülésért. A történet többi részét pedig mindenki ismeri -többé kevésbé.

Manapság azt hihetnénk, hogy a technológiának köszönhetően egyre kevesebbet dolgozunk, de statisztikák szerint egyre többet. Ez egy nagy ellentmondás mert bár igaz, hogy egyes feladatok helyét átveszik a gépek, de a növekedésért folytatott küzdelemben kizsigereljük magunkat és ember tásainkat. Szerencsére nincs mindenhol így de van mit javítanunk abban, hogy a munka feltételei tisztességesek maradjanak a jövőben is.

A munka ünnepét a hatalmak fordították saját szájuk íze szerint régen és most, de ahogy a Karácsonyt is lehet a világ bármely pontján ünnepelni úgy a munka ünnepe is univerzális -mélyen emberi -ünnep-politikától és ideológiától függetlenül.

A koronavírus által keletkezett helyzetben a munka egészen új formái kerültek előtérbe. A világon minden eddiginél többen dolgoznak otthoni munkavégzésben. Tudjuk, hogy ennek is megvannak az előnyei és legalább annyi hátránya. A termelés és ellátási láncok akadozása pedig felértékelte a munkaerő gazdálkodást és a beosztások munkafolyamatok rugalmas szervezését. A munkavállalók és a munkáltatók pedig fentartják a nehéz időkben is a termelést és a gazdaságot úgy, hogy egészen új kihívásokkal szembesülnek.

A pandémia alatt rengetegen vesztették el állásukat vagy tanultak meg teljesen másik szakterületeket míg más szektorokban soha nem látott túlórák és többletmunka akadt. Ebben a feszült helyzetben a munka jelentheti a megélhetést a munka jelentheti a ’normalitást’ hiszen a baljós hírek mellett stabilitást ad, amely a szebb jövő felé vezet.

Ma már tudjuk, hogy a jó munkához nem csak idő kell, hanem az, hogy megfelelő körülmények legyenek, szavatolt legyen a rekreáció és szabadon lehessen mindenki számára azzal foglalkozni, amit szeret. Mindezt egy felfordult világban nehéz megteremteni, de lehetséges.

Van még mit tennünk ezen a fronton. Munkavállalóként büszkének kell lenni a munkánkra és azt a mesteremberek becsületével végezni. Munkaadóként pedig felelősséget kell vállalni a munkavállalóinkért, akik megteremtik a lehetőségét a közös álmunknak.

Erzse Tibor

munkaügyi szakértő, tanácsadó